Várkonyi Zoltán
Várkonyi Zoltán (Bp., 1912. máj. 13. – Bp., 1979. ápr. 10.): színész, színházi és filmrendező, színházigazgató, Kossuth-díjas (1953, 1956), érdemes művész (1955), kiváló művész (1962), Szemere Vera színésznő férje, ~ Gábor rendező apja. Még középisk.-s diák, amikor hetilapok és folyóiratok közölték versfordításait és saját írásait, köztük Erich Kästner versének fordítását. Fordítói tevékenységéből kiemelkedik Molière három színművének fordítása: Képzelt beteg; Versailles-i rögtönzés; Doktorrá avatás. 1931-ben kezdte meg tanulmányait a Színművészeti Akad.-n, 1934-ben, diplomájának megszerzése után a bp.-i Nemzeti Színház szerződtette, majd 1941 júl.-ában elbocsátották. 1941. aug.-tól a Pünkösti Andor vezette Madách Színházban játszott, ahol nagy színészi sikereket aratott, pl. IV. Henrik, Hamlet stb. 1943-ban fordításában jelent meg Louis Jouvet önéletírása: Egy komédiás feljegyzései. 1945-ben létrehozta a Művész Színházat mint magánszínházat, ekkor kezdődött rendezői és színházvezetői tevékenysége. A színházat 1949-ben megszüntették. 1949-től 1951-ig a bp.-i Nemzeti Színház tagja, 1951 és 1953 között a Néphadsereg Színházának főrendezője. 1953-tól ismét a Nemzeti Színház tagja volt. 1962-ben lett a Vígszínház főrendezője, később ig.-ja. 1945-től tanított a Színház- és Filmművészeti Főisk.-n., 1974-től haláláig rektora is volt. Színházi munkáin kívül tizenkilenc játékfilmet rendezett, melyek közül számos nagy közönségsikert aratott. Korunk színházművészetének kimagasló egyénisége, példátlan energiájú, sok műfajú művész, színész, rendező, színházépítő, filmforgatókönyv-író, színészpedagógus volt. Tagja volt a Nemzetközi Filmfőisk.-k Szövetége (CILECT) vezetőségének. Pro Arte-díjjal tüntették ki (1974). Halálának ötödik évfordulóján felavatták mellszobrát a Vígszínház előcsarnokában, a Színház-és Filmművészeti Főisk.-ban relief őrzi emlékét. Emléktábláját a Paulay Ede u. 35. sz. házon (az egykori Művész Színház) 1985-ben helyezték el. Szobra a Ranódy László Szinkronstúdió előtt Fekete Tamás alkotása (1985). Várkonyi Zoltán, a színész c. rendezett kiállítást a FÉSZEK Művészklub, a Magy. Színházművészeti Szövetség és a Magy. Színházi Intézet (1986. jan.). A Magy. Televízióban a Stúdió'85 ~ emlékműsort sugárzott. – F. sz. IV. Henrik (Pirandello: címszerep); Kolikácius Tamás (Molière: Képzelt beteg); Hamlet (Shakespeare: címszerep); Dauphin (G. B. Shaw: Szent Johanna); Esőköpenyes férfi (J. Anouilh: Euridike); Eilert Lövhorg (Ibsen: Hedda Gabler); Raszkolnyikov (Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés); Ferdinand de Lewis (Galsworthy: Úriemberek); Hlestakov (Gogol: A revizor); Higgins (G. B. Shaw: Pygmalion); Leone (Krleza: Glembay Ltd.); Möbius (Dürrenmatt: A fizikusok); Gróf Széchenyi (Eörsi István: Széchenyi és az árnyak); James Tyron (O'Neill: Utazás az éjszakába). – F. r. Steinbeck: Lement a hold; Shakespeare: Makrancos hölgy; Minden jó, hajó a vége; Rómeó és Júlia; Sartre: Temetetlen holtak; Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés; Giraudoux: Trójában nem lesz háború; O'Neill: Amerikai Elektra; Schisgal: Szerelem, Ó! ; Weingarten: A nyár; Gyárfás Miklós: Jutalomjáték; Szakonyi Károly: Adáshiba; Páskándi Géza: Vendégség; Nemeskürty István-Örkény István; A holtak hallgatása; Örkény István: Pisti a vérzivatarban. – I. f. Simon Menyhért születése (1954); Dandin György (1955); Keserű igazság (1956, bem.: 1986); Sóbálvány (1958); A kőszívű ember fiai I-II. (1965); Egy magyar nábob – Kárpáthy Zoltán (1966); Egri csillagok I-II. (1968); Fekete gyémántok I-II. (1976).– Irod. Molnár Gál Péter: V. Z. (Rendelkezőpróba, Bp., 1972); Nemeskürty István: V. Z. – egy ifjabb kortárs szemével (Élet és Irod., 1979. ápr. 21.); Szász Péter: Búcsú V. Z.-tól (Film, Színház, Muzsika, 1979. ápr. 21); Örkény István: Búcsú V. Z.-tól (Tükör, 1979. ápr. 22.); Galsai Pongrác: Nekrológ helyett: V. Z.-ról (Filmvilág, 1979. 1. sz.); Székely György: V. Z.-ra emlékezve (Színház, 1979. 7. sz.); V. Z. Emlékkönyv (V. Z. írásai és cikkek, interjúk, emlékezések V. Z.-ra, szerk. Szántó Judit, bev. Elbert János, Bp., 1980); Illés Endre: A nap fia. V. Z. (I. E.: Mestereim, barátaim, szerelmeim, II. Bp., 1983); Mátrai-Betegh Béla: V. Z. (Évadról évadra, Bp., 1984); A Művész Színház negyven éves évfordulójára megjelent Művész Színház (1945-1949)AImanach (Bp., 1985); Horvai István: V. Z., a színész (Új Tükör, 1986. febr. 9.); Gyárfás Miklós: A profi (Film, Színház, Muzsika, 1987. máj. 9.); Czímer József A leláncolt és megszabadított Prométeusz (Cz. J.: Többes szám első személy, Bp., 1989).
