Váró Ferenc
Váró Ferenc (Haró, 1851. máj. 1. – Nagyenyed, 1924. ápr. 17.): tanár, író, műfordító. Bölcseleti és teológiai tanulmányait Bp.-en végezte. 1875-ben szerzett tanári oklevelet: Kezdetben a székelyudvarhelyi főreálisk., majd a nagyenyedi Bethlen- kollégium irodalomszakos tanára, 1885-től 1895-ig a főgimn. ig.-ja, 1899-től 1906-ig a kollégium könyvtárának vezetője. 1906-tól Kolozsváron élt nyugalomban. Számos pedagógiai, egyházi és történeti cikket írt. Műfordításai közül kiemelkednek Schiller-fordításai; m. szöveget írt Schumann és Beethoven oratóriumaihoz. – F. m. Eötvös költészete (Bp., 1874); A Bethlen-kollégium a közelebbi években és ma (Kolozsvár, 1889); A nagyenyedi Bethlen-kollégium (Kolozsvár, 1889); Vall mások és kérdések (Kolozsvár, 1901); Csernáton Márton (Egy enyedi diák története) (Bp., 1904). – Irod. M. S.: V. F. (Református Szle, 1924.)
