Vas-Witteg Miklós
Vas-Witteg Miklós (Óbarokpuszta, 1895. aug. 9. – Bp., 1975. febr. 4.): szakszervezeti vezető, országgyűlési képviselő. Épület- és műlakatos; 1913–14-ben a MÁV Istvántelki Főműhelyében dolgozott. Tagja lett a Mo.-i Vas- és Fémmunkások Központi Szövetségének (1917). Mint katona a haditengerészethez került. 1918-ban részt vett a pólai matrózlázadásban. A Tanácsköztásaság alatt a Vörös Hajórajnál szolgált. 1920-tól az MSZDP tagja. 1920-tól vezető szakszervezeti bizalmi, majd főbizalmi. 1922-től a gyáripari lakatosok szervező bizottságának tagja és megszakításokkal elnöke. 1945-ben részt vett a szakszervezeti mozgalom újjáalakításában. 1945-től a Ganz Hajógyárban az üzemi bizottság elnöke, tagja az ideiglenes ngy.-nek, az SZDP orsz. vezetőségének, majd a Szakszervezeti Tanács elnöke, később h. főtitkára volt. Az Építésügyi Min.-ban politikai államtitkár (1947), 1948-ban visszavonult. 1950-ben koholt vádak alapján letartóztatták, 1956-ban, kiszabadulása után tagja lett a Szakszervezetek Országos Tanácsának (SZOT). 1957-ben rehabilitálták. 1956–59-ben, nyugdíjazásáig a SZOT alelnöke, de nyugdíjazása után is tovább dolgozott. Ogy.-i képviselő (1963–71), az Interparlamentáris Unió m. csoportjának alelnöke, a Hazafias Népfront Orsz. Tanácsa Elnökségének tagja. – M. A mindennapi kenyérért (Bp., 1975). – Irod. Baróti Géza: Régi ember a régi poszton (Magy. Hírek, 1963. febr. 2.); Ruffy Péter: V.-W. M. (Magy. Nemzet, 1966. máj. 1.); V.-W. M. (Népszabadság, 1975. febr. 5.)
