Vázsonyi Vilmos, Weiszfeld
Vázsonyi Vilmos, Weiszfeld (Sümeg, 1868. márc. 22. – Baden, 1926. máj. 29.): ügyvéd, miniszter, polgári liberális legitimista politikus. ~ Jenő öccse. A bp.-i egy.-en végzett jogot, azután ügyvéd lett. 1894-ben megalapította a Demokratikus Kört, s még ugyanebben az évben bekerült Bp. törvényhatóságába. 1901-ben demokrata párti programmal ogy.-i képviselővé választották. 1904-ben a vasutassztrájk idején vezette a sztrájkolók és a kormány közötti tárgyalásokat, majd a perbe fogott vasutasok védőügyvédje volt. Mint ügyvéd sikert aratott a Polónyi-Lengyel Zoltán-féle sajtóperben, majd a Lukács-féle panamaperben is. 1917. jún. 15-től aug. 18-ig az Eszterházy-, majd 1918. jan. 25-től máj. 8-ig igazságügyminiszter a második Wekerle-kormányban, közben választójogi tárcanélküli miniszter. Élesen fellépett a megélénkülő háborúellenes, forradalmi mozgalmak ellen, ellenezte a forradalmi Oroszo – gal való békekötést. Választójogi törvényjavaslata védte az uralkodó körök érdekeit. Az 1918. évi polgári demokratikus forradalom napján emigrált s csak a proletárdiktatúra bukása után tért vissza Mo.-ra. Nemzeti Demokrata Polgári Párt néven (Gál Jenővel együtt) újjászervezett pártjával a legitimistákat támogatta. Tevékenyen részt vett az 1924-ben alakuló, a baloldali ellenzék egy részét összefogó Demokrata Blokk létrehozásában és működésében. A frankhamisítási ügy parlamenti tárgyalásán a kisebbségi vélemény egyik szerk.-je volt. Emiatt súlyos támadások érték a szélsőséges soviniszta, nacionalista körök részéről. Külföldre utazott gyógykezeltetés céljából és a frankhamisítás bírósági tárgyalása idején hirtelen meghalt. – M. Vézsonyi Vilmos beszédei és írásai (I – II., életrajzzal, Bp., 1927). – Irod. Baracs Marcel V. V. (Jogállam, 1917); Lakatos László: V. V. (Szabad Gondolat, 1918); V. V. meghalt (Új Március, 1926); Pethő Sándor: V. V. (Viharos emberöltő, Bp., 1928); Vázsonyi Vilmosné: Az én uram (Bp.; 1931). – Szí. Major Ottó: Isten békéje (r., Bp., 1959).
