Vén Emil
Vén Emil (Fiume, 1902. ápr. 9. – Bp., 1984. júl. 13.): festő, Munkácsy-díjas. Anyja olasz volt. Tizenöt éves korában szüleivel Bp.-re költözött. Fényképészetet tanult, közben 1917-ben az Iparrajzisk., 1919-ben Uitz Béla Proletár Képzőműv. Műhelyének a növendéke. 1922-től a Képzőműv. Főisk.-n Benkhard Ágost és Rudnay Gyula mellett szerzett képzőművészeti ismereteket. 1927-ben (egy politikai tüntetés miatt) Bp.-ről távoznia kellett; Makóra került. Első kiállítását is itt rendezték meg ( 1927). Rudnay rábízta a makói művésztelep vezetését, ott egy évig együtt lakott József Attilával. Az 1930-as években tanulmányutat tett Olasz-, Francia-, és Spanyolo.-ban, járt Csehszlovákiában és Dubrovnikban. 1940-ben költözött Budafokra, ott élt haláláig. Vitalitása, színes egyénisége, internacionális szemlélete külföldi művészek (Hemingway, Picasso, Pablo Casals) barátságát jelentette ~ számára. 1945 után, a töröko.-i izmiri nemzetközi vásáron az első díjat nyert m. pavilon tervezője. 1950-1955 között az Iparműv. Főisk. alakrajztanára, majd 12 évig a KPVDSZ (Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete) szabadisk.-jában dolgozott. Fontosabb kiállításai: Hódmezővásárhely (1930, 1934); Bp., Csók István Galéria (1959), Fészek Művész Klub (1967), Nagytétényi Kastélymúz. (1971); Makó (1973); Bp., Mednyánszky Terem (1976), Műcsarnok (1982). Jelentősebb külföldi kiállításai: Toulon (1965); Bécs (1975). Gyakori témái: csendéletek, mediterrán és hazai tájképek, kikötővárosok, a halászok és alföldi munkások világa. Művészete a lírai expresszivitás sajátos megvalósulása. Fontosabb művei: Spanyol városrészlet (grafika, 1931); Dutka Ákos portréja (1958); Prodica halászfalu (1972); Kék tulipános láda (1973). – Irod. Frank János: Látogatás V. E.-nél (Művészek, 1965. 10. sz.); P. Szücs J.: V. E. kiállítása (Népszabadság, 1972. júl. 28.); Haits Géza: V. E. (Művészet, 1972. szept.); Szabó György: Heti mozaik (Élet és Irod., 1972. aug. 5.); Katalógus-előszó (Bp., 1982); Ember Mária: V. E. festményei (Magy. Nemzet, 1982. jan. 29.); Laczkó Katalin: V. E. élete és művészete (Makó, 1984); Losonci Miklós: V. E. (Bp., 1984).
