Vér Andor, Vért
Vér Andor, Vért (Sátoraljaújhely, 1897. aug. 6. – Buenos Aires, 1976. márc. 24.): költő, műfordító, újságíró. Bp.-en a Keleti Akadémián végzett. 1917-től tisztként harcolt az I. világháborúban, 1920-tól Bp.-en magántisztviselő, megjelent első verseskötete, majd Miskolcon újságíró a Reggeli Hírlapnál (1925–27). Ezután ismét Bp.-en magántisztviselő, szerk. Bajcsy- Zsilinszky Endre lapjánál, a Szabadságnál (1931–37). A 8 órai Újságban jelentek meg a Horthy-korszakot bíráló szatirikus versei, ezek egy részét kötetben is kiadta. 1938-ban családjával kivándorolt Argentínába. Alkalmi munkákból élt, a haladó m. kiadványokban jelentek meg írásai és fordításai. 1945 után írt cikkeiben a D-Amerikába érkezett reakciós disszidenseket ostorozta. Felesége halála után írta Sirató c. versciklusát. 1963-ban hazatelepült, az Orsz. Fordítóiroda munkatársa lett. Latin-amerikai költőket fordított magyarra. 1969-ben Argentínába látogatott, de betegsége miatt többé már nem jöhetett vissza Mo.-ra. – F. m. A diadalmas élet himnusza (Bp., 1921); Tisztaság (Miskolc, 1926); Félistenek alkonya (politikai szatírák, Bp., 1937); Sirató (Buenos Aires, 1949); A Dunától a La Platáig (versek, Bp., 1963); Hernádez, José: Martin Fierro (műford., Szabó Lászlóval, Buenos Aires, 1944). – Irod. Vihar Béla: Búcsúsorok V. A.-ról (Élet és Irod., 1976. 14. sz.).
