Verebélÿ Tibor
Verebélÿ Tibor (Bp., 1875. jan. 28. – Bp., 1941. márc. 28.): sebész, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1922, r. 1935). 1900-ban a bp.-i egy.-en avatták orvosdoktorrá. 1900-tól a kórbonctani tanszéken működött, majd kórházi kórboncnok főorvos, ezután a sebészeti klinikán dolgozott mint tanársegéd, ill. adjunktus Bp.-en. 1906-ban a Stefánia-kórház főorvosa, 1907-ben egy.-i magántanár a fertőzéses sebészeti betegségek tanából, 1913-ban rk. tanár, 1914-ben a sebészet ny. r. tanán Bp.-en. A III., majd az I. sebészeti klinika ig.-ja, 1938 – 39-ben az egy. rektora. 1939-től az egy. képviseletében felsőházi tag. Kutatásokat végzett a daganatok, a csontbetegségek, a lép, hasnyálmirigy, gyomor sebészetével, az exophthalmusszal, az alkat sebészi vonatkozásaival kapcsolatosan. Tudományos működésének középpontját a sebészi patológia megszilárdítása képezte. Jelentős iskolát nevelt fel. – F. m. Sebészklinikai előadások (I – IV., Bp., 1930 – 34). – Irod. Hüttl Tivadar: Megemlékezés V. T. 25 éves tanári évfordulójára (Orvosképzés, 1940); V. T. (MTA Almanach, 1941); Pommersheim Ferenc: Gyógyászat (1941).
