Verebélyi Jácint Pál
Verebélyi Jácint Pál (Mátraverebély, 1912. febr. 2. – Nikla, 1986. máj. 14.): egyházi író, r. k. pap, domonkosrendi szerzetes. 1932-ben Szombathelyen lépett be a Szt. Domonkos Rendbe. Filozófiai és teológiai tanulmányait 1932-37-ben rendje főisk.-ján a franciao.-i Saint Maximilienben végezte, ahol 1937-ben pappá szentelték. 1938-1950 között Bp.-en a Szt. Domonkos Rend kispapjainak nevelésében és oktatásában vett részt, egyidejűleg vezette a Sacré Coeur Leánynevelő Intézet Mária-kongregációját, és szerk. a Rózsafüzér Királynője c. folyóiratot. Rendjének feloszlatása (1950) után 1950-51-ben Pápán, 1951-52-ben Zircen, 1952-54-ben Kardosréten, 1954-56-ban Devecserben, 1956-57-ben Pókaszepetken volt káplán. Mint plébános (1957-65) új templomot építtetett Szalapán. 1965-1982 között Zalagyömrőn, 1984-től haláláig Niklán plébános. 1982-ben nyugalomba vonult, s püspöki tanácsossá nevezték ki, de a paphiány miatt 1984-ben reaktiválását kérte. Cikkei a Rózsafüzér Királynője és a Vigilia c. folyóiratokban jelentek meg. Több vallásos művet fordított magyarra, kb. 40 kötet kéziratos műve (teológiai, filozófiai művek, szentbeszédek, ifjúsági regények és színdarabok stb.) maradt hátra. – F. m. Üdvözlégy Mária. Elmélkedések a szentolvasóról (Bp., 1983. 2. kiad. 1987).
