Vermesy Péter
Vermesy Péter (Brassó, 1939. máj. 19. – Heidenheim, NSZK, 1989. dec. 17.): romániai magyar zeneszerző, zenetudós, zenetanár, a zenetudományok doktora (1983). Zenei tanulmányait a kolozsvári Zenei Líceumban kezdte 1951-ben, majd 1956-tól a G. Dima Zeneművészeti Főisk. zeneszerzés tanszakán folytatta Jodál Gábor és Sigismund Toduţă tanítványaként. 1962-63-ban a kolozsvári Állami Bábszínház zenei munkatársa, 1963-1984 között a kolozsvári G. Dima Zeneművészeti Főisk. zeneszerzés tanszakának tanára. Doktori értekezésének témája a reneszánsz polifónia. 1985-től Ny-Németo.-ban élt. Sok műfajban komponált. Dalok, kórusművek, színpadi kísérőzenék szerzője; 1961 óta zenei publicisztikát is írt. – M. Az elátkozott leány (kantáta szopránra és zenekarra, 1963); Kamaraszimfónia (1962-63); Concertino da camera (zongorára, fúvósokra, ütőkre, 1964-66, átdolg. 1974); Corde sonore (vonószenekarra, 1968); Epitaph (fuvolára, zenekarra, 1969); Recitativók (szopránhangra és kamaraegyüttesre, 1974); Szvit (nagyzenekarra, 1977); Novelletti (vonósnégyesre, 1980). Zongoraművek: Improvizációk (1968, átdolg. kamarazenekarra, 1973); Naenia-In memoriam Bartók (1970); Szonatina (1976); Postludium (1978). – Irod. László Ferenc: V. P. (Művelődés, 1970. 2. sz.); M. Popescu: Repertoriul general al crealiei musicale româneşci (I. Bukarest, 1979, 1981).
