Vértes László
Vértes László (Bp., 1914. nov. 3. – Bp., 1968. aug. 20.): ősrégész, a történelemtudományok doktora (1965). Elemi és középiskolai tanulmányai után a bp.-i egy. orvosi karára iratkozott be, de anyagi gondok miatt két év után félbehagyta. Volt akrobata, könyvtáros, segédmunkás, könyvkereskedő, közben barlangkutatással foglalkozott. Röviddel a II. világháború kitörése előtt Kadič Ottokár solymári barlangfeltárásába kapcsolódott be, amit később ő vezetett a MNM megbízásából. 1945 után a MNM munkatársa volt. Előbb a múz. kezelésébe tartozó Barlangi Felügyelőség vezetője egy ideig, a Föld- és Őslénytárat is vezette. Miután a Földtani Intézet paleolitgyűjteményét átadta a Történeti Múzeumnak (1951), annak kezelését vette át. 17 évig, hirtelen haláláig foglalkozott a paleolitos ősrégészeti gyűjteménnyel. 1950–52-ben barlangfeltárásokat vezetett, őslénytani, geológiai, morfológiai kutatásokat végzett. 1952-től 1955-ig a pleisztocén ősember ősrégészeti kutatásával foglalkozott: új ásatásokkal tárta fel a régi őskori lelőhelyeket (az egri Kőporos-tető, Lovas-, az Istállóskői-, Szeleta-, Jankovich- és Peskő-barlang, a tatai régészeti lelőhely). Az új leletek és irodalom felhasználásával a paleolit kronológiáját lényegesen átalakította. Matematikai módszereket alkalmazott a leletanyag feldolgozásához. Utolsó évtizedének munkái e módszerekre s ezek továbbfejlesztésére épültek. Tanulmányútjain négy kontinenst járt be. Vértesszőlősön, ahol előember-leletet tárt fel, szabadtéri múzeum nyílt, felfedezését posztumusz könyvében írta le. – F. m. Medveemberek krónikája (Bp., 1957); Tata. Eine mittelpaläolitische Travertin-Siedlung in Ungarn (Archaeologia Hung. 43., Bp., 1964); Az őskőkor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon (Bp., 1965); Kavicsösvény. A vértesszőllősi előember regénye (posztumusz, Bp., 1969); The Lower Palaeolithic Site of Vértesszőllős (Recent arch. excavations in Europe; é. n.). – Irod. Kretzoi Miklós: V. L. (Archaeológiai Értesítő, 1968); Tasnádi Kubacska András: Dr. V. L. emlékezete (Földtani Közl., 1969. 4. sz.).
