Vidovszky Béla
Vidovszky Béla (Gyoma, 1883. júl. 2. – Bp., 1973. febr. 6.): festő. Édesapja Munkácsy Mihály jó barátja volt Békéscsabán. Első olajképét iskolatársáról, Gyóni Gézáról festette 1902-ben. Ugyanebben az évben iratkozott be a bp.-i Mintarajzisk.-ba, ahol Révész Imre, Edvi Illés Aladár voltak mesterei. 1906-ban megszerezte a rajztanári oklevelet, de mint állami ösztöndíjas továbbképzős folytatta tanulmányait Ferenczy Károlynál. Előbb Münchenbe, majd 1908. dec.-ben Párizsba ment. 1911-ben, hazatérése után a szolnoki művésztelepen dolgozott. Itt és a környéken festett tájképei országszerte ismertté tették a nevét. 1913-ban elnyerte az Orsz. Képzőművészeti Tanács Wahrmann-díját Vacsora után c. képével. 1914 tavaszán Herman Lipóttal és Kléh Jánossal Torinóban járt. 1920-ban a Szinyei Társaság alapító tagjai között szerepelt. 1924-ben Bp.-re költözött. Sokat járt külföldön. Műveit a barbizoniak és a nagybányaiak hagyományainak folytatása jellemzi, mindenekelőtt tájképeket és intérieuröket festett. Munkáiból 1933-ban a Fränkel Szalonban, 1938-ban a békéscsabai Auróra Körben és 1961-ben a Csók Galériában nyílt gyűjteményes kiállítás. – Irod. Jajczay János: V. B. (Magyar Művészet, 1935); Frank János: V. B.-nál (Élet és Irod., 1968. nov. 2.); Dévényi Iván: In memoriam V. B. (Művészet, 1973. 3. sz.).
