Vihar Béla
Vihar Béla (Hajdúnánás, 1908. máj. 23. – Bp., 1978. nov. 24.): költő, József Attila-díjas (1966). Tanítóképzőt, majd tanárképzőt végzett Bp.-en. Először Hajdúsámsonban, majd Miskolcon tanított. Verseivel tizenhat évesen a Magyar Írás c. avantgárd folyóiratban jelentkezett. A Vági-féle Magyarországi Szocialista Munkáspárt tagja lett, titkos politikai szemináriumokat hallgatott. A II. világháború alatt munkaszolgálatra vitték. 1945-1948 között isk. ig. 1949-1954 között a Népművelési Minisztériumban a nemzetiségi művelődésügy referense, 1954-56 között szabadfoglalkozású író. 1956-1959 között a Műterem c. lap olvasószerk.-je. 1959-1968 között az Élet és Irodalom belső munkatársa. Ő állította össze a Sárga könyv (Săo Paolo 1945) c. antifasiszta dokumentumgyűjteményt.– F. m. A szerelem születése (versek, Bp., 1958); Baráti asztal (versek, Bp., 1960); Önarckép 1962 (versek, Bp., 1962); A négy felelet (versek, Bp., 1965); Párbeszéd az idővel (vál. és új versek, Bp., 1968); Szamárháton (versek, Bp., 1976); Egy katona megy a hóban (gyűjteményeskötet, Bp., 1978); Elröppent lakodalom (vál. versek Bp., 1984). – Irod. Kardos Pál: V. B. (Alföld, 1968. okt.); Alföldy Jenő: V. B. (Élet és Irod., 1970. márc. 14.); Bata Imre: V. B. költészete (Napjaink, 1974. 8. sz.); Somlyó György: V. B. (Kritika, 1979. 1. sz.). Gergely Ágnes: V. B. alkonyórái (Élet és Irod., 1985. 25. sz.); Antal Gábor: Nyolcvan éve született V. B. (Magy. Nemzet, 1988. 121. sz.).
