Vilmon Gyula
Vilmon Gyula (Alsóhámor, 1897. márc. 31. – Bp., 1966. ápr. 6.): orvos, egyetemi tanár, Kossuth-díjas (1948), az orvostudományok kandidátusa (1961). Oklevelét 1927. ben a bp.-i egy.-en nyerte. 1932-ben Salgótarján tisztiorvosa, 1939-től Nyitra-Pozsony vm.-ék tiszti főorvosa, 1941-től Bács- Bodrog vm. tiszti főorvosa, 1943-tól közegészségügyi felügyelő a belügymin. egészségügyi osztályán. A II. világháború után az akkori Népjóléti Min: nak dolgozott, majd az Egészségügyi Min. megalakulása után a Közegészségügyi és Járványügyi főosztálynak vezetője. 1956. dec: től 1957. márc. 1-ig az egészségügyi min. vezetésével volt megbízva, utána 1965, febr. r-ig egészségügyi miniszterhelyet:es. Közben a Szegedi Orvostudományi Egy.-en 1960-tól mint egy.-i docens szervezéstani előadásokat tartott, 1962-től az általa megszervezett tanszék tanszékvezető tanára. 1965.-ben nyugalomba vonult. Jelentős érdemei vannak a járványos betegségek megelőzésében, táplálkozástudományi, településügyi kérdésekben, továbbá a közegészségügyi szervezet szocialista formáinak megalkotásában és a szolgálat megszervezésében. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Egészségügyi Szakosztályainak országos elnöke, valamint a Fodor József (1959) és Bugát Pál (1962) emlékérmek kitüntetettje volt. – F. m. A higiéne tankönyve (I. rész, Bp., 1960); Az egészségügyi igazgatás egyes kérdései. Településegészségügy (egy.-i jegyzet, Bp., 1962); Élelmezésügy és gyógyszerügy (egy.-i jegyzet, Bp., 1962); A magyar egészségügy szervezete cs feladatai (egy.-i jegyzet, Bp., 1962). – Irod. Tóth Béla: V. Gy. (Orv. Hetil. 1966. máj. 1. sz.); Buga László: Emlékezés V. Gy.-ra (Népegészségügy, 1966).
