Vinkler László
Vinkler László (Szabadka, 1912. okt. 1. – Szeged, 1980. dec. 2.): festő, grafikus, művészpedagógus. Művészeti tanulmányokat 1930- 1935 között a bp.-i Képzőművészeti Főisk.-n Karlovszky Bertalan és Glatz Oszkár tanítványaként folytatott. 1933-ban, főiskolás korában Balló Ede-díjat nyert. 1935-36-ban római ösztöndíjas volt, 1937-ben Jelinek-, és Fényes Adolf-díjjal jutalmazták. 1943-ig freskókat, portrékat, mitológiai témájú képeket festett. 1944-ben a Szegedi Nemzeti Színház díszlettervezője. 1947-ben megbízást kapott a Szegedi Tanárképző Főisk. rajz- és művészettörténet tanszékének megszervezésére. Tanszékvezető tanárként élete végéig pedagógiai munkát folytatott. Oktatói munkáját több kitüntetéssel ismerték el. Az 1960-as években külföldi tanulmányutakon járt. Grafikái és festményei nem egységes stílusúak. A művészettörténetének alapos ismerete, az antik művészet tisztelete és szeretete, a problémák intellektuális és analitikus megközelítése „tudós” festővé avatta. Esztétikai meggyőződését, történet-filozófiai ismereteit tudatosan építette festményeibe. A klasszikus művészet kifejezőeszközeit a montázstechnika optikai torzításaival kombinálta (pl. Tizian parafrázis, olaj, 1969). – Jelentős m. A kék Etna (1939); Kerényi Károly portréja (1942); Odüsszeusz (1979). Jelentős publikációs tevékenységet is folytatott. Fontosabb egyéni kiállításai: Szeged: 1942, 1958, 1963, 1968, 1972; Bp., Ernst Múzeum, 1959; külföldön: Olaszo.: 1961; Jugoszlávia: 1968. Munkásságát 1972-ben Szeged Város Alkotói Díjával, 1979-ben a Szegedi Nyári Tárlat Díjával jutalmazták. – Irod. Pipics Zoltán: Száz magyar festő (1943).
