Virozsil Antal
Virozsil Antal (Selmecbánya, 1792. ápr. 14. – Bécs, 1868. máj. 19.): közjogász, egyetemi tanár. Papnak készült. Bölcseletből doktorátust szerzett, utána jogot végzett, közben 1822-től a pozsonyi jogak. h., 1826- tól r. tanára volt. 1832-től a pesti egy.-en tanított (természet- és m. közjog). 1843 – 44-ben a bölcsészkaron az esztétika és a klasszikus irodalom h. tanára volt. 1848-ban hiányos m. nyelvtudása miatt nyugalomba vonult. A szabadságharc leverése után az osztrák kormány az egy. i tanács élére állította. Elnöke volt annak az igazoló bizottságnak, amely az egy. tanárait a szabadságharc alatt tanúsított magatartásuk alapján osztályozta, s Bugát Pált tanszékétől és nyugdíjától megfosztotta. 1862-ben vonult nyugalomba. Bécsbe költözött és az ottani egy.-en három éven át m. közjogot adott elő. – F. m. Jus naturae ptivatum… (I – III., Pest, 1833); Juris publici regni Hungarioe (Specimen, I – VI., Buda, 1850 – 54); Das Staats-Retht des Königreiches Ungarn (I – III., Pest, 1865 – 1866). – Irod. P. T.: V. A. (Jogtud. Közl. 1868); Pauler Tivadar: Emlékbeszéd V. A. fölött (Buda, 1869); Szabó Imre: A burzsoá állam- és jogbölcselet Magyarországon (Bp., 1955).
