Visky Károly
Visky Károly (Temesvár, 1908. máj. 3. – Bp., 1984. jan. 26.): jogász, legfelsőbb bírósági tanácselnök, az állam- és jogtudományok doktora (1977). A debreceni tudományegy. jogi karán a jogtudományi doktorátust 1930-ban, az államtudományit 1933-ban szerezte meg. 1930-32 között Marton Géza tanítványaként a római egy. jogi kara mellett szervezett Scuola di Perfezionamento in Diritto Romano kurzusát végezte el. Itt nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő eredményt dokumentáló diplomát szerzett, 1939-ben fél évig Párizsban ösztöndíjas volt. A bp.-i tudományegy. jogi karán magántanári képesítést kapott. 1945 után az Orsz. Földhivatalban, 1948-ban a Gazdasági Főtanács jogi és törvényelőkészítő osztályán, 1952-től az Orsz. Árhivatalban, az Orsz. Tervhivatalban, a Földművelésügyi Min.-ban, majd ismét az Orsz. Árhivatalban dolgozott. 1963. dec.-étől a Központi Döntőbizottság döntőbírája, 1973. jan. 1-től nyugdíjba vonulásáig a Legfelsőbb Bíróság bírája, ill. tanácselnöke. A szellemi munka, az artes liberales kapcsolatával foglalkozó kandidátusi értekezése (1971) tárgyánál fogva is úttörő jellegű a hazai és nemzetközi jogi romanisztikai irodalomban. 1980-ban c. egy.-i tanár lett az ELTE (Eötvös Loránd Tudományegy.) római jogi tanszékén. Aktív résztvevője volt a nemzetközi római jogi és antik jogtörténeti kongresszusoknak, tagja a Société Internationale „Fernand de Vis@ pour l'Histoire des Droits de l'Anti@ek. -F, m. Geistige Arbeit und die „artes liberales” in den Quellen des römischen Rechts (Bp., 1977); Spuren der Wirtschaftskrise der Kaiserzeit in den römischen Rechtsquellen (Bonn-Bp., 1983). – Irod. Hamza Gábor: V. K. (1908-1984) (Jogtud. Közl., 1984. 5. sz.).
