Vörös Géza
Vörös Géza (Nagydobrony, 1897. febr. 18. – Bp., 1957. okt. 31.): festő és grafikus. A Képzőművészeti Főisk.-n Balló Ede növendéke volt, majd Szolnokon Fényes Adolf mellett dolgozott, utána Párizsban képezte tovább magát. 1920-tól szerepelt kiállításokon, a Képzőművészek Új Társ. (KUT) és az Új Művészek Egyesülete (UME) tagja. 1929- től a 40-es évekig Szentendrén élt. 1948-tól Nagymarosra járt festeni. Az ő kezdeményezésére alakult meg a nagymarosi művésztelep. 1929 – 34-ben kollektív kiállítása volt az Ernst Múz.-ban, 1961-ben pedig a Műcsarnok kamaratermében rendezték meg emlékkiállítását. Modigliani hatását tükröző, finom hangú művészetét a dekoratív komponáló törekvések jellemezték (Kékruhás nő, 1929; Nő sárga pullóverben, 1935 stb.). – Irod. B. Haulisch Lenke: Előszó a V. G. kiállítás katalógusához (Bp., 1961 ).
