Vörös János
Vörös János (Csabrendek, 1891. márc. 25. – Balatonfüred, 1968. júl. 23.): vezérezredes, vezérkari főnök, honvédelmi miniszter. A traisskircheni hadapród isk.-t végezte, 1911-től zászlós a Monarchia közös hadseregében. Átlépett a honvédségbe, s Hajmáskéren a 7. honvéd tüzérezrednél szolgált. Az I. világháborúban az orosz, majd az olasz fronton harcolt. A Hadiak. elvégzése után a szombathelyi hadtestnél vezérkari tiszt lett. Később a Honvédelmi Min.-ba osztották be, majd a harcászat tanára a Hadiak.-n. 1939–40-ben a Honvéd Vezérkari Főnökség 7/ö. (híradó) osztályának vezetője, vezérkari ezredes. 1941. máj. 1-től vezérőrnagy, a 2. gépkocsizó dandár parancsnoka. 1942-ben a Honvéd Vezérkari Főnökség hadműveleti csoportfőnöke, majd a Honvédelmi Min.-ban anyagi csoportfőnök. 1943-tól altábornagy, a székesfehérvári II. hadtest parancsnoka. 1944. márc. 19-től 1944. okt. 16-ig vezérezredes, a Honvéd Vezérkar Főnöke. A nyilas hatalomátvételkor átment a Vörös Hadsereghez. 1944. dec. 22-től 1945. nov. 15-ig az Ideiglenes Nemzeti Kormány honvédelmi min.-e, 1945. nov. 15-től vezérkari főnök, 1946. szept. 1-én kérésére nyugdíjazták. 1945. jan. 20-án az Ideiglenes Nemzeti Kormány küldöttségének egyik tagja, s aláírója a moszkvai Fegyverszüneti Egyezménynek. – Irod. Kis András: Az antifasiszta magyar katonai hagyományokról (Bp., 1978); Simonffy András: Bizalmatlan tavasz (Látóhatár, 1979. ápr.).
