Wágner János
Wágner János (Temeskeresztes, 1870. ápr. 20. – Bp., 1955, máj. 23.): tanár, botanikus. 1893-ban tanítóképző intézeti tanári képesítést nyert. Csáktornyán, Kiskunfélegyházán, Aradon tanítóképző intézeti tanár volt. 1911-ben Bp.-en ig., 1914-ben szakfelügyelő; majd főig. lett. 1928-ban nyugalomba vonult. Mo. és a Balkán (főleg a Rila-, Rodope- és Balkán hegység) flóráját kutatta. Később monografikusan feldolgozta a Centaureafajokat és a hársakat. Közreműködött azoknak a hárs törzsfáknak a kijelölésében, amelyek a szelekciós munka anyagául szolgáltak. Számos dolgozata jelent „meg Mo. flórájáról és a Centaureákról, leginkább a Magy. Botanikai Lapokban. Növényeket is neveztek el róla. Írt népszerű és ifjúsági műveket is. – F. m. Magyarország virágos növényei (Bp., 1903); A kis kertész (Bp., 1906); Magyarország gyógynövényei (saját színes festményeivel, Bp., 1908); A kis tudósok (Bp., 1909); A magyarországi Centaureák ismertetése (Bp., 1910); Die Vegetation der ärarischen Sandpusta Deliblat, (Selmecbánya, 1914); Hársfatanulmányok (Magy. Botan. L. 1925 – 1934); Magyarország hársai (Kertészeti Közl. 1941 – 1945); Fünfzehnjährige Beobachtungen an ungarischen Pulsatillen (Acta Botan. Szeged, 1942). – Irod. Kárpáti Zoltán: W. J. emlékezete (bibliográfiával, Botan. Közl. 1961. 59. sz.).
