Waldapfel Eszter
Waldapfel Eszter (Bp., 1906. ápr. 2. – Bp., 1968. máj. 21.): könyvtáros, történész, a történelemtudományok kandidátusa (1959). ~ János lánya, ~ József és Trencsényi ~ Imre testvére, Varga Endre Gábor felesége. A bp.-i tudományegy.-en kapott doktori és tanári oklevelet, a bécsi Collegium Hungaricum tagjaként a bécsi egy.-en jogtörténetet hallgatott és a Staats-archivban kutató munkát folytatott (1930–31). Az Orsz. Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központban (1933), 1934-től az OSZK-ban dolgozott. Eleinte ösztöndíjas gyakornok volt, 1946-tól a kézirattár vezetője, 1952-től h. főig., közben 8 hónapig az Orsz. Könyvtári Központ h. vezetője, nyugdíjazásáig az Orsz. Pedagógiai Könyvtár ig.-ja (1958–66). Nevéhez fűződik az intézmény szervezeti kereteinek kialakítása és módszereinek kidolgozása. Sokat tett a könyvtárügy fejlesztése érdekében, tagja volt az Orsz. Könyvtárügyi és Dokumentációs Bizottságnak és a M. Könyvszle szerk. bizottságának. Könyvtártörténeti kérdésekkel, könyvtárosképzéssel és az isk.-i könyvtárakkal foglalkozott, szerk. a Könyv és Nevelés c. lapot. Mint történészt eleinte a magyar középkor foglalkoztatta. Részt vett a centenáriumi kiállítás rendezésében (1948). A forradalom és a szabadságharc levelestára (I–III., Bp., 1950–55) c. általa szerk. kiadvány a külföldi levéltárak anyagából is sokat tett hozzáférhetővé. A levelek közt számos diplomáciai tárgyút talált, ezek alapján írta kandidátusi disszertációját. – F. m. A független magyar külpolitika 1848–1849-ben (Bp., 1962). – Irod. Nyugalomba vonult dr. W. E. (Könyvtáros, 1967); V. dr. W. E. (Könyvtáros, 1978); Sinkovics István: V. W. E. (Magy. Könyvszemle, 1968).
