Wehner Tibor
Wehner Tibor (Bp., 1918. dec. 3. – Bp., 1977. ápr. 11.): zongoraművész, Liszt-díjas (1957). A Zeneak.-n Keéri–Szántó Imrénél és Dohnányi Ernőnél a zongora, Kodály Zoltánnál a zeneszerzői szakon folytatta tanulmányait. 1939-ben zongoratanári és zeneszerzői, 1941-ben zongoraművészi oklevelet nyert. 1942-től a Zeneművészeti Főisk.-n tanított, közben egy ideig Rómában és Bécsben tanult tovább és koncertezett. 1947-ben Dániel Ernő katedráját vette át. Nagy sikerrel vendégszerepelt Svédo.-ban, Csehszlovákiában, Ausztriában, Németo.-ban, Olaszo.-ban, a SZU-ban, Belgiumban. 1958-ban Moszkvában a Csajkovszkij-verseny m. zsűri tagja volt. Mint kamaramuzsikus is gyakran szerepelt. Művészi alkatához Bach, Mozart, Beethoven, Schubert, Schumann, Brahms, Liszt, Bartók és Kodály zongoraművei álltak legközelebb. Hanglemezfelvételei közül a Liszt- és Bartók-művek, valamint a Perényi Miklóssal előadott gordonka-zongoraművek a legismertebbek. – Irod. Banda Ede: Búcsú W. T.-tól (Muzsika, 1977. 6. sz.).
