Weichinger Károly
Weichinger Károly (Győr, 1893. okt. 12. – Bp., 1982. jan. 25.): építész, egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora (1976), Kossuth-díjas (1954). Oklevelét Bp.-en szerezte 1920-ban. 1921-től 1944-ig az Orsz. Iparművészeti Iskola építészeti tanszékének tanára. 1945-ben a bp.-i műegy.-en a városépítési tanszékén h. tanár, 1946-tól a II. sz. középülettervezési tanszék ny. r., majd nyugdíjba vonulásáig, 1969-ig tanszékvezető egy.-i tanára. Tudományos tevékenységének tárgya az esztétikai kategóriák vizsgálata az építőművészeti és a mérnöki alkotásban. Tagja volt több nemzetközi építészeti bíráló bizottságnak. Főbb tervezései: a bp.-i Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium (1937), a Bp.-i Központi Városháza (Kertész K. Róberttel, 1940); a gellérthegyi pálos kolostor, a bp.-i felvonulási tér és az ott állott Lenin-emlékmű kiviteli terve. – F. m. Téglaszerkezetű lakóházak gyorsított eljárású gazdasági vizsgálata (Hámor Istvánnal, Bp., 1955); Közlekedési építmények építészeti és esztétikai vonatkozásai (Hámor Istvánnal, Bp., 1963); Általános iskolák építésének gazdaságossági vizsgálata (Hámor Istvánnal, Bp., 1967).– Irod. Nagy Elemér: W. K. (Magyar Építőművészet, 1983. 5. sz.).
