Weiser István
Weiser István (Liptószentmiklós, 1873. jan. 21. – Bp., 1957. júl. 8.): élelmiszerkémikus, az állatorvostudományok kandidátusa (1952), a takarmányozástan kiváló szakembere. Vegyészeti tanulmányait a bp.-i és a müncheni műegy.-en végezte, majd 1895-ben a bp.-i tudományegy.-en bölcsészdoktorátust szerzett és ott Tangl Ferenc mellett volt – rövid ideig – gyakornok. 1896-ban az Állatorvosi Főisk. tanársegédje lett. Részt vett Tangl vezetésével az Állatélettani és Takarmányozási Kísérleti Állomás megszervezésében, amelynek 1897-ben segéd-, majd első, ill. fővegyésze, 1917-ben ig.-ja lett. 1934-ben nyugdíjba vonult. Közben, 1904-ben az állatorvosi főisk.-n takarmánykémiából, a tudományegy.-en az élelmiszerek vizsgálatából egy.-i magántanár. lett. 1894-től kezdve jelentette meg önálló kutatásainak eredményeit, főleg a Kísérletügyi Közleményekben. Behatóan foglalkozott az állati anyagforgalom és a takarmányozás kérdéseivel. Az élelmiszerkémiában főleg a méhészeti termékekkel foglalkozott. – F. m. A szarvasmarha takarmányozása O. Kellner keményítőérték-elmélete alapján (Bp., 1909); Vizsgálatok az erjesztett takarmányok tápláló értékéről (Bp., 1909); Friss és szárított moslék befolyása a tej és tejszérum összetételére (Bp., 1912); A melasse mint takarmány (Bp., 1913, németül is); Tangl Ferenc. Visszapillantás életére és mezőgazdasági kísérletügyi működésére (Bp., 1918); A méz és viasz kémiája és biológiája (Szeged, 1925); Takarmányozástan (Bp., 1952). – Irod. W. I. (Állattenyésztés, 1957.); Gáspár Margit: A magyar kémiai irodalom bibliográfiája (I – III., Bp., 1958).
