Weltner Andor
Weltner Andor (Pápa, 1910. okt. 19. – Bp., 1978. szept. 21.): jogász, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1970). A bp.-i egy.-en szerzett jogi diplomát 1932-ben. 1937-ben tett ügyvédi vizsgát. 1944-ben deportálták, Dachauból szabadult 1945-ben. 1945-től 1956-ig a Jogtudományi Közlöny szerk.-je volt. 1946-tól külső előadóként tanított a bp.-i egy. jogi karán. 1948-ban megalapította az 1. sz. Ügyvédi Munkaközösséget, itt dolgozott 1949-ig. Ekkor a Nehézipari Min.-ba került, ahol a jogi főosztály vezetője lett. 1951-ben kinevezték a bp.-i tudományegy. munkaügyi tanszékének tanszékvezető egy.-i tanárává. 1952-től kandidátus, 1956–57-ben a bp.-i egy. jogi karának dékánja volt. 1952-től 1972-ig az Egyesült Nemzetek Szövetsége (ENSZ) mellett működő Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) kormányszakértője. 1955-től 1977-ig a Magy. Jogász Szövetség Munkaügyi Bizottságának elnöke. 1961-ben megszerezte a jogtudományok doktora fokozatot. 1968-tól Göttingen, Róma, London, Bécs, Linz, Tampere egy.-ein vendégprofeszszorként adott elő. 1977-től az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának elnöke. Tudományos publikációinak száma meghaladja a kétszázat. Életében 15 tudományos monográfiája jelent meg, számos m. és külföldi szaklapnak volt állandó munkatársa. – F. m. Devizakorlátozások magánjoga (Bp., 1936); A szocialista munkajogviszony és az üzemi demokrácia (Bp., 1962); A szocialista munkaszerződés (Bp., 1965); Az egészség és testi épség védelme (Bp., 1970); Magyar munkajog (Bp., 1978). – Irod. Eörsi Gyula: W. A. (Jogtud. Közl., 1979. 1. sz.); Kertész István: W. A. (Magy. Tud., 1979. 3. sz.).
