Weszprémi István, Tsanádi, Csanády
Weszprémi István, Tsanádi, Csanády (Veszprém, 1723. aug. 13. – Debrecen, 1799. márc. 13.): orvos, orvostörténész. A debreceni főisk.-n Hatvani István kedveltette meg vele az orvostudományt. 1752-ben ösztöndíjjal Zürichben tanult másfél évig, majd 1753-ban az utrechti egy.-re iratkozott be. További másfél évig Londonban bonctannal, sebészettel, vegytannal, növénytannal foglalkozott, tanulmányozta a himlőoltást, a szülészmesterség elméleti és gyakorlati ismereteiből diplomát kapott. 1756 júl: ában Utrechtben szerzett orvosdoktori címet. 1757-től 43 éven, át Debrecen város orvosa. Mária Terézia mint a nép „egészségügyi gondozóját” aranyéremmel tüntette ki. A 18. sz. egyik kiemelkedő tudású polihisztora volt. 1755-ben világviszonylatban is úttörő munkájában javasolja a pestis elleni védőoltást. Filozófiai műben cáfolta a lélek halhatatlanságát. Kórbonctani megfigyeléseket tartalmazó disszertációját Morgagni, a kórbonctan megalapítója is idézte De sedibus et causis . . c. történeti jelentőségű munkájában. Orvostörténettel is foglalkozott; fő műve a m. orvosok életrajzait tartalmazó, négykötetes biobibliográfiai gyűjteménye, amely azonban a m. orvostörténet enciklopédiájává szélesült, egyúttal gazdag irodalomtörténeti és művelődéstörténeti anyagot is tartalmaz. Emlékére a Magyar Orvos Társaság Weszprémi István-emlékérmet alapított, amellyel minden évben a legkiemelkedőbb orvostörténeti kutatást jutalmazzák. – F. m. Tentamen de inoculanda peste (Londini, 1755); The Grand Question debated or an Essay to prove that the Soul of Man is not neither can it be immortal (Dublin, 1755); Kisdedgyermekeknek nevelésekről való rövid Oktatás… (Kolozsvár, 1760); Bábamesterségre tanító könyv (Debrecen, 1766); Succincta medicorum Hungariae et Transylvaniae biographia (I – IV., Lipcse, 1774 – 87; újra kiadása: Bp., 1960, latin és m. nyelven. Eddig csak 2 kötet jelent meg). – Irod. Lefthouse, D.: The road to life (Philosophical Transaction, 1953. W. I. naplójának ismertetése); Sükösd Mihály: Tudós W. I. (Bp., 1958); Réti Endre: Nagy magyar orvosok (Bp., 1959); Réti Endre: W. Cs. I. (Orvosegyetem, 1963. okt.); Hetényi Ede: A megelőző orvoslás szemlélete W. I. munkásságában (Communicat. Bibl. Hist. Med. Hung. 1963. 27. sz.); Regöly-Mérei Gyula: Akik legyőzték a betegségeket (I., Bp., 1963).
