Ybl Ervin
Ybl Ervin (Bp., 1890. jan. 14. – Bp., 1965. aug. 11.): művészettörténész, a művészettörténeti tudományok kandidátusa (1960). Jogi és filozófiai doktorátust szerzett. Évekig a Budapesti Hírlap képzőművészeti rovatvezetője volt, majd a vallás- és közoktatásügyi min. művészeti osztályát vezette mint min. osztályfőnök. A bp.-i tudományegy.-en 1931-ben az olasz szobrászat történetéből magántanári képesítést nyert. 1941. júl. 1-től c. ny. rk. tanár. Számos tanulmányt, cikket és kritikát írt hazai és külföldi folyóiratokba, napilapokba. Különösen az olasz szobrászattal, a barokk építészettel és a 19. sz.-i m. művészettel foglalkozott. Hagyatékát a Székesfehérvári István király Múz. örökölte, itt őrzik kéziratos emlékiratait is. – F. m. Donatello (Bp., 1927; Bruxelles, 1930); Toscana szobrászata a quattrocentoban (I – II., Bp., 1930); Lotz Károly élete és művészete (Bp., 1938); Mesterek és mesterművek (Bp., 1938); Ybl Miklós (Bp., 1956); Csontváry Tivadar (Bp., 1958. angolul is); A Magyar Nemzeti Galéria palotája (Bp., 1960); A francia és angol renaissance és barokk művészet (I – II., Bp., 1960). – Irod. Farkas Zoltán: Y. E. (Művészet, 1965); Rados Jenő: Y. E. (Magy. Építőművészet, 1965.)
