Ybl Miklós
Ybl Miklós (Székesfehérvár, 1814. ápr. 6. – Bp., 1891. jan. 22.): építész. A bécsi polytechnikum elvégzése után 1832-től Pollack Mihály, 1836-tól Koth Henrik irodájában dolgozott. 1840-től a müncheniak.-n, majd Itáliában képezte tovább magát Hazatérve Pollack Mihály fiával, Ágosttal társuk; közösen építették át gr. Batthyány Lajos ikervári kastélyát, majd Károlyi György és Ede megbízásából építette azok fóti és radványi kastélyát, a kaplonyi és fóti templomot. Első nagy alkotásai a keleti elemekkel tűzdelt romantikus román stílus képviselői (fóti r. k. templom, bp.-i lovarda, a Múzeum krt. 7. sz. alatti ún. Unger-ház stb.). Bár a román formákkal később sem szakított (Bakáts téri templom; 1865 – 70), második itáliai tanulmányútja hatására, 1860-tól az olasz reneszánsz stílus újjáteremtésének kérdése foglalkoztatta. Művészete korai és érettebb szakaszában egyaránt kiváló neoreneszánsz stílusú alkotásokat hozott létre a Budai Takarékpénztár épülete, Puskin utcai mágnáspaloták, a Bródy Sándor utcai régi Országház, ma Olasz Kultúrintézet, Bankpalota az Egyetem és Reáltanoda u. sarkán stb.). Nagy jelentőségű középítkezései szinte meghatározói voltak Bp. városképének (Bazilika, 1867 – 91, belső kiképzését ~ halála után Kauser József fejezte be; Rác fürdő, a margitszigeti lebontott Margit fürdő és Szálló, a lebontott Sósfürdő, az egykori Fővámpalota, ma Marx Károly Közgazdaságtudományi Egy., 1872 – 74; a Várkert Kioszk és Bazársor, a királyi palota trónterme és krisztinavárosi szárnya stb.). Fő műve az Operaház (1879 – 84), amelyet Palladio nyomán kialakított festői főhomlokzata, belső terei és főként lépcsőháza révén a korabeli európai építészet kimagasló alkotásaként tarthatunk számon. Vidéken is számos templom, bérház mellett kastélyok hosszú sorát építette (Csurgó, Ókigyós, Marcali, Surány, Doboz, Kétegyháza, Mácsa, Lengyeltóti, Parád stb.). ~ a 19. sz. második felének legnagyobb m. építésze. Emlékezetére 1953-ban évenként kiosztásra kerülő Ybl-dlj elnevezésű építészeti díjat alapítottak. – Irod. Y. M. (A Hét, 1896); Lengyel Géza: Y. M. (Nyugat, 1914. 1.); Magyar Vilmos: Az Y.-emléktábla (Építő Ipar, 1914); Bierbauer Virgil: Y. M. (Pásztortűz, 1941); Ybl Ervin: Y. M. művészete (Szépművészet, 1941. 2. sz.); Ybl Ervin: Y. M. (Bp., 1956); Major Máté: Nagy magyar építészek. Y. M. (Építésügyi Szle; 1959. 5. sz.); Ybl Ervin: Y. M. születésének 150. évfordulója (Magy. Építőművészet, 1964. 3. sz.); Műemlékvédelem (1964. 2. sz.); Pereházy Károly: Y. M. (Művészet, 1964. 5. sz.); Radnai Lóránt: Y. M. (Élet és Tud. 1964. 16. sz.); Y. M. (Műv. tötr. Ért. 1964. 3. sz.); Merényi Ferenc: Y. M. halálának 75. évfordulójára (Népszabadság, 1966. 18. sz.).
