Zádor István
Zádor István (Nagykikinda, 1882. jan. 15. – Bp., 1963. máj. 24.): festő és grafikus, Kossuth-díjas (1958). A középisk. elvégzése után 1906-ig banktisztviselő, de már 1901- től részt vett a bp.-i Mintarajzisk. tanfolyamain. 1906 – 09 közt Párizsban élt, s felvételt nyert az École des Beaux-Arts-ba. Portréfestőnek készült, közben azonban krokikat is rajzolt. T. A. Steinlen volt a mestere. 1909 – 10-ben a firenzei ak.-n tanult tovább. Az I. világháborúban haditudósító volt Vadász Miklóssal és Vaszary Jánossal. 1918-ban Ebédlő c. művéért kis aranyérmet kapott. 1916-ban és 1918-ban a Nemzeti Szalonban és az Ernst Múz.-ban állított ki műveiből. 1918 – 19-ben forradalmi riportrajzokat készített; a Tanácsköztársaság bukása után egy ideig Weimarban, majd Münchenben élt. Utóbb visszatért Mo.-ra. 1921 – 22-ben az Ernst Múz.-ban rendezett kiállítást.. A Szinyei Társ. egyik alapító tagja. Sikeres volt mint portréfestő (Bajor Gizi ismert arcképe) és mint grafikus. 1938 őszétől Hollandiában dolgozott. Számos kiállítása volt külföldön is. 1958-ban Grantner Jenő szobrásszal rendezett gyűjteményes kiállítást. – M. Egy hadifestő emlékei 1914 – 1918. (Bp., 1934); Budapest, 1945 (Bp., 1945). – Irod. Dénes Tibor: Z. I. (Képzőművészet, 1938); Z. I. és Grantner Jenő kiállítás katalógusa (Ernst Múz. 1958).
