Zákó András
Zákó András (Brassó, 1898. márc. 23. – München, 1968. márc. 13.): vezérőrnagy. 1916-ban avatták tisztté Bp.-en. Az I. világháborút 1916-tól 1918-ig a 24. brassói székely gyalogezredben, később a 38. rohamzászlóaljban harcolta végig. Több hadi kitüntetést kapott, a tiszti ezüst vitézségi érmet is. A világháború után a vezérkar 2. osztályán a hírszerző alosztály vezetője. 1940-42-ben mint vezérkari ezredes a hadiak.-n a hadműveleti vezérkari szolgálat tantárgy tanára volt. 1943 őszén a marosvásárhelyi 27. székely könnyű hadosztály parancsnoka lett, és 1944. márc. 21-én a hadosztállyal felvonult az oroszok ellen az ÉK-i Kárpátokban. 1944 okt.-ében a vezérkar 2. hadosztályának vezetője vezérőrnagyi rangban. 1945. máj.-ban amerikai fogságba esett. Az Innsbruck melletti Absam helységben a menekült tábor őre. 1948. okt. 23-án Klagenfurtban megalapította a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségét (MHBK), amely szellemi és érzelmi közössége kívánt lenni valamennyi, a bolsevizmus ellen akár fegyverrel is harcolni kész magyarnak, célja Mo. felszabadítása és függetlenségének visszaállítása volt. ~ haláláig az MHBK fő szervező egyénisége volt. A szervezet 1952 végén már 23 államban működött (Absam, 1955-től München központtal); lapja, a Hadak Útján 1948-tól jelent meg (1948: Solban Hall, Ausztria, 1952: München, 1988: Toronto). – F. m. Őszi harcok 1944 (Bp., 1991). – Irod. Bíró Lajos-Antal Áron-Nemesdy Ernő: A volt m. kir, brassói honvéd gyalogezred története (Székelyudvarhely, 1944); Farkas, Franz von Kisbarnak: Kämpfe im Tataren -Pass (Köln, 1954).
