Zamaróczy Jenő
Zamaróczy Jenő (Trencsén, 1891. szept. 7. – Bp., 1957. dec. 16.): gépészmérnök.Oklevelét 1913-ban a bp.-i műegy.-en szerezte. Részt vett az I. világháborúban. 1920 – 26 között a miskolci Magyar Acélsodrony, Drótművek és Kötélgyár (Deichsel-gyár) üzemvezető főmérnökeként főleg hőkezelési kérdésekkel foglalkozott. 1927-ben az USA nagy automobilgyáraiban a teljes cserélhetőség elvére épített precíziós autómotor-alkatrész tömeggyártási és műszaki szervezési feladataival és gyakorlati alkalmazásával foglalkozott. 1928-ban visszatért Bp.-re és a Danuvia RT üzemvezető főmérnöke lett. E munkakörben már a 30-as évek elején (1932 – 33) Mo.-on elsőként megvalósította az elemi műveletekre beosztott és kizárólag műveleti utasítások alapján vezetett és szervezett alkatrészgyártást, mely az illesztésmentes szerelést lehetővé tette. Rövidesen a Danuvia RT. műszaki, majd -ügyvezető ig.-ja, ill. h. vezérig: ja lett. A II. világháború után a Danuviát rövid idő alatt az országos gépi szerszámellátás központjává fejlesztette. 1951- től a Gépipari Tervező Intézet finommechanikai szakosztályának volt vezetője. 1954-től a Diósdi Gördülőcsapágygyárban működött élete végéig.
