Zempléni Árpád, Imrey
Zempléni Árpád, Imrey (Tállya, 1865. jún. 11. – Bp., 1919. okt. 13.): költő, műfordító. A sárospataki kollégiumban tanult, majd a bp.-i egy.-en filozófiát hallgatott. 1896-tól 1919-ig a Magy. Földhitelintézet levéltárosa. 1902-től a Petőfi Társ., ( 1906 – 07-ben másodtitkár), 1911-től a Kisfaludy Társ. tagja. A kalapács c. elbeszélését az MTA Nádasdy-díjjal jutalmazta. Esztétikai és társadalmi cikkei szabadelvű irányzatúak, elbeszélései aprólékos lélektani megfigyelésekkel tűnnek ki. A rokonnépek (főleg vogulok) hősi epikájából vette tárgyát elbeszélő költeményeinek, amelyek szorosan kapcsolódnak a „turanizmus” gondolatához. Jelentős volt mint műfordító (Vigny, Leconte de Lisle, Maupassant, Verlaine, Carducci, Stecchetti, Fogazzaro). – F. m. Zempléni Árpád költeményei Bp., 1891); Új versek (Bp., 1897); Zempléni Árpád válogatott költeményei (Bp., 1898); Didó (Bp., 1901); Bosszú (Bp., 1908); A kalapács (Bp., 1909); Turáni dalok (Bp., 1910); Istár és Cilganosz (Bp., 1910); A halálvőlegény (Bp., 1912); A hermelin (Bp., 1913); Vasfő és Imoe (vogul rege, Bp., 1919); Zempléni Árpád hátrahagyott verseiből (Sárospatak, 1939). – Irod. Móricz Zsigmond: A magyar költő. Z. Á. (Nyugat, 1919. II.); Voinovich Géza: Z. Á. (Bpesti Szle, 1919); Bartóky József: Z. Á.-ról (A Kisfaludy Társ. Évl. 1922 – 23); Gábor Géza Z. Á. (Sopron, 1930; Lakatos László: Z. Á. (Bp., 1934); Z. Á. emlékezete (A költő halálának 20. évfordulójára. Szerk. Rubinyi Mózes, Bp., 1940); Krúdy Gyula: Z. Á., az utolsó romantikus költő (1927. Írói arcképek, I., Bp., 1957); Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig (Bp., 1959).
