Zoltán Aladár
Zoltán Aladár (Homorárdszentmarton, 1929. máj. 31. – Marosvásárhely, 1978. júl. 8.): zeneszerző. A kolozsvári zenekonzervatóriumban végezte tanulmányait (1946–1953). Utána a konzervatóriumban tanársegéd (1955–1956). 1958-tól a marosvásárhelyi népi együttes karmestere volt. Zeneszerzői pályája 1953-ban indult Dalok az ifjúságról és a szerelemről c. kantátájával, melyet m. népdaltémákra ének- és zenekarra komponált. 1965-től haláláig a marosvásárhelyi filharmónia ig. volt. 1967-ben Enescu díjat kapott. Írt színpadi zenés-táncos játékokat: Búzakoszorú; Bíborkáné lánya; Az aranykapu. Kórusművei: Madárdalok; Májusi virágcsokor; Szálj, dal. Zenekari táncszvitje: Korondi táncok (1957); Maros menti táncok (1967). Legjelentősebb zenekari művei az I. és II. szimfónia, melyek úttörő alkotások. Félszáznál több művet hagyott hátra. – M. Karvezetők könyve (Szalman Loránddal, Forró Lászlóval, Marosvásárhely, 1968). – Irod. Terényi Ede: Búcsú Z. A.-tól (Igaz Szó, 1978. 7–8. sz.); Sárosi Bálint: Z. A. emlékére (Muzsika, 1978. 10. sz.).
