Zoványi Jenő
Zoványi Jenő (Szilágyzovány, 1865. szept. 11. – Bp., 1958. jún. 24.): egyháztörténész, egyetemi tanár, a történettudományok doktora (1957). Kat. papnövendék volt Nagyváradon, de egy hónap múlva a ref. vallásra tért át. 1889-ben teológiai tanári képesítést szerzett Sárospatakon. 1901-től a sárospataki teológiai ak.-n az egyháztörténet tanára. Felvilágosult, liberális teológiai felfogása miatt 1910-ben megfosztották állásától. 1912 – ben azonban visszanyerte tanszékét. 1914-től a debreceni egy.-en az egyháztörténet tanára. Az 1918 – 19-i forradalmak idején tanúsított magatartásáért 1920-ban megfosztották lelkészi tisztétől, majd 1922-ben nyugdíjazták. 1927-től Bp.-en élt. A m. protestantizmus történetével foglalkozó nagyszámú írása részben önállóan, részben a szakfolyóiratokban, valamint a Theológiai Lexikonban jelent meg. – F. m. Tanulmányok a magyar protestáns egyház és irodalom történetéből (Sárospatak, 1887); Puritánus mozgalmak a magyar református egyházban (Bp., 1911); A felvilágosodás története (Bp., 1922); A reformáció Magyarországon 1565-ig (Bp., 1922); Szekfű és társai történetírása (Bp., 1938). – Irod. Kathona Géza: Z. J. (Egyháztörténet, 1958); Bucsay Mihály: Megemlékezés Z. J.-ről (Theol. Szle, 1958. 8. sz.); Z. J. nyomtatásban megjelent műveinek jegyzéke (Egyháztörténet, 1959. 1 – 2. sz.); Révész Imre: Z. J. centenáriumára (Századok 1965. 6. sz.).
