Zsedényi Béla
Zsedényi Béla (Aknasugatag, 1894. ápr. 5. – Bp., 1955. febr. 8.): jogakadémiai tanár, a debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöke. Egy.-i tanulmányait Bp.-en végezte. Jogi és államtudományi doktorátust szerzett. Az I. világháborúból visszatérve, 1919-ben Komárom főjegyzője. 1925-től a miskolci ev. jogak. ny. r. tanára; 1928-ban a pécsi egy.-en magántanári képesítést nyert. Tagja volt az ev. zsinatnak és világi főjegyzője a tiszai ev. egyházkerületnek. 1939-től betiltásáig főszerk.-je a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlapnak. 1944 dec.-től az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöke, 1945 máj.-ától a Nemzeti Főtanács elnöke is. Az új köztársasági elnök megválasztása után 1946 végéig a képviselőház elnöke. 1946-ban lemondott és ügyvédi irodát nyitott Bp.-en. 1950 jún.-ában államcllenes összeesküvés vádjával letartóztatták és elítélték. A börtönben halt meg. – F. m. A felsőházi javaslat (Miskolc, 1925); Az alkotmányjogi reformok politikai problémái (Pécs, 1925); A demokrácia válsága (Miskolc, 1926); A képviselőjelölés (Miskolc, 1926); A törvényhatóságok képviselete az országgyűlésen (Miskolc, 1927); A vacuum juris (Miskolc, 1928); Miskolc szellemi élete és kultúrája (Miskolc, 1929); A parlamenti munkamegosztás (Miskolc, 1929); A sajtótudomány létjogosultsága és feladatai (Miskolc, 1929); Vitás közjogi kérdések (Miskolc, 1932); A magyar jogszemlélet néhány alapvonása (Pécs, 1932); A kormányzói jogkör kiterjesztése (Miskolc, 1937); A felsőház új jogköre (Bp., 1938); A magyar alkotmányjog fejlődése 1918-tól 1938-ig (Miskolc, 1939).
