Zsindely Endre
Zsindely Endre (Bp., 1929. máj 4. – Männedorf, 1986. ápr. 25.): ref. teológiai tanár, egyháztörténész. Tanulmányait Bp.-en kezdte, majd 1939-től 1947-ig a sárospataki kollégium diákja volt. 1947-től 1949-ig a bp.-i tudományegy.-en jogi tanulmányokat folytatott. 1949-ben a bp.-i Ref. Teológiai Akad. hallgatója lett, itt szerzett diplomát 1953-ban. A Ráday Könyvtár munkatársaként dolgozott 1953-tól 1965-ig. Közben 1961-ben a zürichi egy.-en egyháztörténeti doktorátust szerzett. 1961-62-ben az Egyházak Világtanácsa Bossey-i Ökumenikus Intézetében tanult, 1962-65-ben Schaffhausenben az állami levéltárban végzett egyháztörténeti kutatásokat. 1965-től a zürichi egy. teológiai fakultásán a Egyháztörténeti Kutatócsoport tagja. Emellett 1974-től a Debrecenben működő Közép-Kelet-Európai Reformáció Történetének Kutató Intézete kutatóprofesszora volt. 1980-tól haláláig a bp.-i Ref. Teológiai Akad. egyetemes egyháztörténeti tanszékének tanára volt. Kutatóként m. vonatkozású egyháztörténeti kérdésekkel foglalkozott. Szaktanulmányai a Református Egyház, a Református Szemle, a Theológiai Szemle c. folyóiratok hasábjain és svájci szaklapokban jelentek meg. – Irod. Márkus Mihály: Cserépedénybe rejtett kincs. Zs. E. 1929-1986 (Confessio, 1986. 4. sz.).
