Zsolnay Vilmos
Zsolnay Vilmos (Pécs, 1828. ápr. 19. – Pécs, 1900. márc 23.): keramikusművész, nagyiparos. Festőművésznek készült. Szülei kívánságára 1853-ban átvette apja üzletét, 1863-ban bátyja pécsi agyagárugyárát. Művészi képessége magasan az átlag fölé emelte, újításai egynémelyikével a modern kerámia úttörője lett. Munkássága nemzetközileg is jelentős. Találmányai: a porcelánfajansz és az épületdíszítésre alkalmazott fagyálló pyrogranit. A Wartha Vince által feltalált, eozinnek nevezett lüszteres máz technikájának kidolgozásában is közreműködött, és gyára elsőként alkalmazta dísztárgyain. 1873-tól bel- és külföldi kiállításokon mindenütt magas kitüntetésben részesült (1878-ban a párizsi világkiállításon nagy aranyérmet és a becsületrendet kapta). Tervezőként ő alkalmazott először nálunk neves képzőművészeket. Gyára ma Pécsi Porcelángyár néven működik és főként műszaki porcelántermékeket állit elő. – Irod. Lyka Károly: Zs. V. (Magy. Iparműv. 1900. 3. sz.); Pap János: Zs. V. (Bp., 1904); Gelléri Mór: Zs. V. emlékezete (Bp., 1907); Wartha Vince: Zs. V. emlékezete (Magy. Iparműv. 1908. 2. sz.); Zs. V. 1828-1928 (Pécs, 1928); Ruzsás Lajos: A pécsi Zs. Gyár története (Pécs, 1954); Pataky Dénesné: A Zs. kerámia (Bp., 1955); Nikelszky Géza: A Zs.-gyár művészete (Pécs, 1959). – Szi. Dénes Gizella: A csodálatos fazekas (r., Bp., 1965).
