alag
alag –’ ‹régebben› pince, földalatti üreg’; ‘‹ma összetételek előtagjaként› hegymélyi, földalatti’: alagút, alagsor (‘pinceszinten épült lakóhelyiségek’), alagcső (‘a talajvíz elvezetésére szolgáló cső’).
Az ~ nyelvújítási szó, Barczafalvi Szabó Dávid alkotta az al főnévből a mesterséges -g képzővel, amelyet az agyagból vontak el (lásd anyag). Önálló szóként a múlt század végére elavult, csak összetételei elevenek. Lásd még alacsony, alant, alany, alap, alássan, alászolgája, alattomban, aláz, alig, alj, aljas, alom, alsó, alul.
