báj
báj – ‘varázslat, mágia’: bűbájos (‘varázstudományú’) ember; ‘kellem, kedvesség’. Származékai: bájos, bájol, bájolog.
Ótörök vendégszó: ujgur bag (‘kötelék’), kun bav (‘bilincs’), oszmán-török bag (‘mágikus kötés’). A mágikus praktikáknak egyik fontos eleme a „megkötés”, például beszédképtelenség előidézése („megoldódik a nyelve”). A második jelentést (‘varázsosan ható szépség, kedvesség’) az alapszóban és származékaiban a nyelvújítás kora hozta divatba; erre hathatott a francia charme hasonló jelentésfejlődése is. Lásd még bűbáj.
