bandita
bandita – ‘útonálló, haramia’. – banditizmus: ‘szervezetten űzött rablás, gyilkolás’.
Nemzetközi szó az olasz bandito (‘száműzött’) nyomán; ez a bandire (‘száműz’) befejezett melléknévi igeneve. A száműzetés gyakran súlyos bűnök büntetése volt, ezért alakult ki (az olaszban is) a ~ ‘gonosztevő, rabló, gyilkos’ jelentése. A magyar szóvég az olyan görög-latin szavakét követi, mint erémita, szodomita, parazita, talán azért is, mert a naiv nyelvérzék a ~ szót a (rabló)banda származékának vélte.
