béke
béke – ‘nyugalom, háború nélküli állapot’; ‘háborút lezáró egyezmény a hadviselő felek között’: vasvári, nikolsburgi béke. Származékai: békesség, békés, békességes, (meg)békél, békéltet, békül, békülékeny, békít, békíthetetlen; béketűrő, béketűrés.
Bizonyára régi szavunk, de eredete ismeretlen. A régi irodalmi nyelvünkben lelhető bék nem szótő, hanem tudatos írói elvonásnak tetszik.
