benn
benn – ‘belül’. Származékai: benső, bensőség, bensőséges.
A bél (‘belső’) -n ragos alakja, amely hangkiesés és hasonulás útján (belen ⇨ beln ⇨ benn) fejlődött ki. Eredetileg névutó is volt, s mint ilyen a szóvéghez tapadva -ben (-ban) raggá vált. A bent a lent analógiás hatására alakult ki, vagy a rövidebb ben forma kapott locativusi -t ragot. A benső és származékai nyelvújítási eredetűek. Lásd még be1, bél, bele, béles, bélés, belső, belül, benneteket, bennfentes.
