betű
betű – ‘az írás egy-egy beszédhangot jelölő eleme’.
Ótörök jövevényszó: türk, ujgur, oszmán bitik (‘írás, irat’) a bit- (‘ír’) igetőből. A magyarba került bitig szabályosan fejlődött bető, betű formára a tőhangzó nyíltabbá válásával és a szóvégi „gyenge” g vokalizálódásával. A ~ eleinte általában írást jelentett, s csak a 15. századtól az egyes írásjegyeket.
