bog
bog – ‘csomó’; ‘‹korábban› ág’ (lásd ágas-bogas). Származékai: bogas, bogoz.
Hangfestő szó; keletkezhetett a finnugor időszakban, vagy utóbb, a magyar nyelv önálló életében. Lehetséges rokonnyelvi megfelelők: vogul pohlep (‘gomb’), osztják punket (‘daganat’), votják pog (‘rög’). Az ‘ág’ jelentés valószínűleg későbbi, és hasonlóságon alapul, mivel az ágak is gyakran göbösek, görcsösek. Feltehető, hogy a b–g mássalhangzóegyüttes megfordítása is ugyanezt a hangfestő szerepet látja el, és így a ~ rokonságába tartozik a gomb, guba, gubacs, gubó. Lásd még bogáncs, boglya, bokor, buga.
