borosta
borosta – ‘borotválatlan arc sörtéi’; ‘kefe, meszelő’.
A hazai német (bajor-osztrák, szász) nyelvjárások burst, borste (‘sörte’) szavaiból való; irodalmi német Borste. A szó belsejében lévő mássalhangzó-torlódás járulékhanggal oldódott, a szóvégi a hangrendi illeszkedésnek tulajdonítható. A második jelentés hasonlóság alapján, s talán az irodalmi német Bürste (‘kefe’) hatására jött létre.
