cimbora
cimbora – ‘társ, pajtás’; ‘cinkostárs’. Származékai: cimborál, cimboraság.
A román sîmbră (‘szövetkezés, társulás’) nyomán a szónak nálunk is ez volt az első értelme; a közösség tagját cimborásnak nevezték, vagy a magyarrá lett szóból képezve, vagy az ilyen értelmű román sîmbraş külön átvételével. Kevéssel utóbb már felbukkant a ~ mint az egyes ember megjelölése, sőt hamarosan megjelent a hozzá fűződő elítélő árnyalat is. A román szó egyébként korai szláv vendég (pl. szerb szuprug), s szláv megfelelői két szegény gazda társulását jelentik arra, hogy egy-egy ökrüket szántáshoz egy járomba fogják.
