csoda – ‘természetfeletti erőknek tulajdonított rendkívüli jelenség, esemény’: Szent Antal csodái; ‘rendkívüliségével ámulatba ejtő esemény’: az orvostudomány csodákat művel; ‘csodálkozás’: a csodájára járnak; ‘bosszúság, elhárítás kifejezésére’: menj a csodába! hol a csodában jártál?; ‘‹határozószóként› nagyon’: csoda jól, csoda gyorsan; csodaszép. Származékai: csodál, csodás, csodálat, csodálatos, csodálkozik, csodálkozás.
Szláv eredetű vendégszó; úgyszólván minden szláv nyelvben megvan csudo (čudo) formában; az átadó nyelv talán a horvát vagy szlovén lehetett, ahonnan a kereszténységgel kapcsolatos szláv szójövevényeink többsége származik. A magyar szóvég nyíltabbá vált, és a tőbeli magánhangzó is, így lett a mai köznyelvi ~ forma. Az eredetihez közelebb álló csuda ejtésváltozat sem tekinthető igazán nyelvjárásinak; némely esetben inkább ez a köznyelvi: Mi a csudát akarsz? Csuda hülyeségeket beszélsz! Lásd még kicsoda, micsoda.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.