dacos
dacos – ‘sértettségből ellenszegülő’. Származékok és kapcsolt szavak: dacoskodik, dac, dacol.
A ~ alighanem a nyelvjárási dúc (‘gyürke, kiduzzadás, kinövés’) szó alakváltozatából ered -s melléknévképzővel. A szó tehát a sértetten leszegett fejre utal, az áll alatt kiduzzadó tokát jeleníti meg, akárcsak az értelmileg is rokon duzzog ige. A magatartás látható testi megnyilvánulására céloz a gőgös szó is. A dac elvonás eredménye; a dacára (‘ellenére’) a maga névutói szerepében nyelvújítási alkotás.
