dátum
dátum – ‘keltezés’; ‘időpont’. – datál: ‘keltez’. – datálódik: ‘‹valamely időponttól› számítódik, ‹attól› kezdődik’: a magyar-lengyel barátság első Árpád-házi királyaink idejéből datálódik.
A középkori latin nyelvű okiratok kezdő formulája volt a Datum est…, azaz ‘kiadatott’ (ez és ez az irat itt és itt, ekkor és ekkor); idővel a ~ önálló főnévvé lett, mint más nyelvekben is. A datál ige vagy a hazai latin datare származéka, vagy a francia dater jutott hozzánk a német datieren közvetítésével, s a szóvég utólagos latinosodásával. Lásd még dativus.
