dér
dér – ‘megfagyott harmat’. Származékai: deres, deresedik (‘őszül’).
Ismeretlen eredetű, bár alighanem igen régi szavunk. Korai jelentése egyrészt ‘fagy’ lehetett, másrészt ‘derült idő’ azon összefüggés alapján, hogy derült éjszakán a legerősebb a lehűlés és a harmatképződés; így magyarázhatók a ~ származékaiként az eléggé eltérő jelentésű dermed és derül igék. Lásd még deres.
