diadal
diadal – ‘győzelem, siker’. Származékai: diadalmi, diadalmas, diadalmaskodik.
Ismeretlen eredetű szócsalád; di- töve sejthető a dísz, divat és talán a díj szavakban. A feltételezett s bizonnyal régi igető jelentése ‘jól van, erős, sikeres’ lehetett; ennek -dalom képzős alakja a 14. század óta kimutatható diadalom, amelynek m-je a ~ származékaiban is jelen van. A ~ nyelvújítás kori elvonás, bizonyára a viadal mintájára.
